Negatív jelentése: befelé fordulás, dekadencia, elfojtás, kisebbrendűség, elfojtott szexualitás, kielégítetlenség.
Hatása:
- találékonnyá tesz;
- nyugtat és energizál;
- egyszerre lazít és megerősít;
- aktiválja az agy kreatív központját;
- serkenti a szellemire való koncentrálást;
- testünkre: fájdalomcsillapító;
- segíti a fizikai és spirituális megerősödést;
- gyulladáscsökkentő;
- memóriajavító;
- segít a magas vérnyomás enyhítésében;
- segít az álmatlanság leküzdésében.
Alkalmazása:
Nagyon kényes szín, s bár a hideg és a pasztellszíneknek megfelelő hátteret nyújt, fanatizmust súroló merészség egy egész teret lilára festeni.
Világos árnyalatai (halvány levendula, orgona lila) romantikusak, eleganciát tolmácsolnak. A sötét vagy élénk lila súlyos, olykor komor, asszociációs köre nagyon negatív (bánat, gyász) lehet.
A berendezési tárgyakon, elsősorban textileken, csillogó üvegen dekoratív, akár a sötét padlizsán lila, akár a derűs, tavaszias ibolyaszín.
A lila tér megvilágítása megfelelő mind hideg, mind meleg fénnyel, hiszen a lila maga is a hideg kék és a meleg vörös között „imbolyog”. A nem megfelelő világossága pedig bármely más színnél sokkal hamarabb kelt olcsó és piszkos hatást.
A lakásban luxust és misztikus légkört teremt, de ne vigyük túlzásba a használatát, mert nagy tömegben nyugtalanító, kellemetlen lehet. Kerülendő, ha hajlamosak vagyunk a depresszióra.
A dolgozószoba kialakításánál jó számításba venni a lilát, hiszen serkenti az agy kreatív központját, segít koncentrálni, és állítólag megszüntetni a fejfájást.
A lila szobához nagyon jól illenek a natúr, világos színű fabútorok, és a sárga díszek. A nappaliban bátran kombináljuk ezüsttel, amely a kényelem és a gazdagság érzését kelti.
Kedvelői: praktikus, kreatív, szenvedélyes és szabadgondolkodású többnyire optimista emberek, ámde gyakran lehetnek nyugtalanok, és nehézségeik lehetnek az elalvással. Nem szeretik a képmutatást, és könnyen találnak utat a misztériumokhoz. Rendkívül intuitív, érzékeny és kreatív emberek, gyakran találni köztük művészeket, és ezotériával foglalkozó egyéneket. A lilát kedvelő emberről általában elmondható, hogy különleges, izgalmas egyéniség. Neked tetszik?
A keresztény egyház a lila színt liturgikus tartalommal ruházta fel: az advent és a böjt színe, kifejezi a megfontoltságot, a bűnbánatot, az elmélyülést és a feltámadást.
A 19. században a nőmozgalmak fedezték fel maguknak a színt, amelyre a nőies rózsaszín és a férfias kék között álló egyenrangúság szimbólumaként tekintettek. A nemzetközi nőnap plakátjain később előszeretettel alkalmaztak lila feliratokat, ábrákat.
A lila, a királyság színeként magasabbrendűségre is utal (gondoljunk a püspöklilára, vagy a „bíborban született” kifejezésre). Az ókortól kezdve a lila színt (la: purpura) a Murex nemzetségbeli bíborcsigák testéből nyerték ki, és ebből eredendően igen drága festékanyagnak számított. Nem csoda hát, ha használatát elsősorban magas rangú emberek, királyok, hercegek és főpapok engedhették csak meg maguknak.
Nagyon elgondolkodtató amit a színekről írsz. Nagyon tetszik, de mostmár nem merem majd felhasználni őket,ha ennyire árulkodóak a jellemünkről. :-)De nagyon tetszik!!!
VálaszTörlés