Teremtményeink meghatároznak?

Megérett a blog egy kis felrázásra, újjászervezésre, újraélesztésre. Ezt kezdeném a csütörtöki nap „bölcsességek napjának” való kinevezésével. Ezentúl, csütörtökönként mások gondolatait, nézeteit osztanám meg veletek az ember-tér, ember-környezet, ember-otthon kapcsolatáról.

Kezdem Edward T. Hall: Rejtett dimenziók című könyvének egy bekezdésével. Könyvének témája a tér rejtett sajátosságainak érzékelése és ennek a jelentősége az egyes emberek, csoportok, kultúrák, kisebbségek életében.

„… az ember (…) kidolgozta és specializálta a maga hatóképességének a kiterjesztését; mégpedig olyan mértékben, hogy azok egyre gyorsabb ütemben veszik át a természet szerepét. Más szóval, az ember új dimenziót teremtett: a kulturális dimenziót, amelynek egy része a proxemika. Az ember és a kulturális dimenzió kapcsolatából mind az ember, mind pedig a környezete kiveszi a részét: kölcsönösen alakítják egymást. Ma az ember abban a helyzetben van, hogy gyakorlatilag maga teremti a teljes világot, amelyben él; vagy az etológusok terminológiájával élve: maga teremti meg a saját biotópját. Maga teremtvén e világot, gyakorlatilag maga határozza meg, miféle szervezetté, élőlénnyé fejlődjék. És ez igencsak félelmetes gondolat…”

proxemika: tudományos vizsgálódási irány, amely az élőlények s különösen az ember távolság-tartásával, illetve egymáshoz való közelítésük és közelségük („proximitásuk”) fiziológiai, pszichológiai és kulturális kihatásaival stb. foglalkozik.

Számomra gondolatébresztő sorok. Ember a természetben s ember a maga alkotta tárgyi világban… S hogy mi köze lehet a belsőépítészethez? Talán az otthonunk, saját kis belső tereink a legfontosabb s legmeghatározóbb tárgyi „teremtményeink”. Kölcsönösen alakítjuk egymást? S tényleg ez által határozzuk meg, s mi magunk, hogy mivé fejlődünk?

Tér-harmónia

A tér-ember kapcsolatot hajlamosak vagyunk egyoldalúan, vagy inkább egyirányúan szemlélni. Az ember-isten teret foglal, határol el (be) maga körül s rendezi azt. Kiválasztunk egy helyet, várost (várat) tervezünk s teremtünk oda. Vagy veszünk egy telket s házat építünk rá. Ha kész a lakás, berendezzük. Tárgyakat helyezünk magunk köré. Mi vagyunk a központ, mi vagyunk az alkotó, urai környezetünknek. Jó tetszelegni a teremtő szerepében, ugye? Várat építünk, menedéket, óvóhelyet, magunk és családunk védelmezésére. De miféle istennek kell a búvóhely? Miféle istennek van szüksége menedékre, men(- )helyre???

Tagadhatatlan, hogy megalkotjuk a tárgyi világot és hatunk rá. De tényleg egyoldalú ez a hatás? Mi vagyunk az Úr? Szuverén befolyásunk alatt van a tárgyi környezetünk? S tudunk is róla? A mi kezünkben van a kormány? A tudatosítás?

Az esetleges fordított hatást, az épített környezet emberre, a tárgyi világ szellemire gyakorolt hatását, vagy a kölcsönhatást ritkán boncolgatjuk. De szerencsére feni már szikéjét erre a környezetpszichológia (erről bővebben majd később). Ha pedig konkrétan a lakásunk ránk mért hatásáról akarunk megtudni valamit, akkor ott van a feng-shui.

Erről bővebben sokfelé olvashatunk (itt, itt, itt, vagy itt). Kidolgozott rendszer a tér (lakás) – ember kapcsolat kezeléséhez. Harmónia-teremtő erő. Az ősi térrendezés művészete. S persze, keleti. Reneszánszát éli minden, ami keleti. Mert egzotikus, misztikus, szellemi s lelki erőket sejtető.

S mi kell a válság emberének? Erő. Lenni, talpra állni s menni. Aztán karrier, segítő emberek, alkotókészség (gyermek), házasság, hírnév, gazdagság, egészség s esetleg tudás. Kimaradt valami? Na, ugye, milyen okosak voltak a kínai bölcsek? Tudták, mi kell nekünk. Szerencsére a titok kulcsa is kéznél van. Bulvár-tudósok tömege mutogatja.

Na, nézzük, mi az a feng-shui. Van egy tér. Most legyen ez lakásbelső. Felosztjuk kilenc részre, aztán a különböző részeknek megfeleltetünk belső igényeket, célokat, értékeket. Lásd a képeken a ba-guákat. Aztán ha javítani akarunk valamelyik területen, jöhetnek a varázs-cikkek: világító, vagy fénytörő objektumok(tükrök, kristálygömbök, fények),  hangok (harangjátékok, csengők), élő elemek (növények, halak akváriumban), mozgó objektumok (mobilok, szélmalmok, búgócsigák, szökőkutak), nehéz elemek (kövek vagy szobrok), elektromos elemek (légkondicionálók, sztereo berendezések, televízió, számítógép), bambusz furulyák, színek, egyéb.

Ezekkel erősíthetjük az egyes ba-gua-területeket, növelhetjük, vagy csökkenthetjük a chit, az életenergiát. S a külső környezetünkre hatva közelebb kerülünk belső törekvéseink megvalósításához. Belegondolva nem is annyira ezoterikus. Ha figyelmen kívül hagyjuk az ártó szellemeket, színes sárkányokat, akár félelem nélkül is eljátszadozhatunk vele. Feleltessünk meg a lakásunk egy pontjának egy célt, aztán munkálkodjunk azon a tér-részen. A fizikai, aktív cselekvésünk segít a célunk tudatosításában, s szellemi erőforrásaink aktivizálásában.

A Feng-shui követői szerint az anyagi síkon elérhető dolgokhoz mindig egy szellemi síkon elérhető is társul. A Feng-shui szerint a külső környezet hatással van ránk, tehát ha tudatosan törekszünk környezetünkben a harmóniát kialakítani, akkor életünk is megváltozik. De a külső környezetünk harmóniájának megteremtésére irányuló törekvésünk egyúttal egy belső törekvéssé is válik. Vagyis ami kint van az van bent is. Ha mi kint tudatosan igyekszünk rendet és harmóniát létrehozni, akkor ez bent is létrejön. Ha kint rend van, rend van bent is.

Kipróbálod?